Szétszedtem, kitisztítottam és modoltam hozzá egy új kontrollert, mivel a régiek nem bírták a gyűrődést…
Bevezetés
A Commodore C64 volt az első számítógép, amin a testvéremmel osztoztunk. Rokonoktól kaptuk valamikor nagyon régen 1994-1996 környékén (nagy kár, hogy nem emlékszem pontosan). Nagyon gyerekek voltunk még akkor, de szerencsére kaptunk hozzá szoftvereket és füzetet, amiben leírták, hogy milyen parancsokat kell begépelni, hogy például egy nagyfloppy tartalmát kilistázzuk vagy elindítsunk egy játékot. Azok voltak ám a szép idők! BASIC nyelven róttuk a bitek tengerét!
Az régebben komolyabban foglalkoztam a régi masinákkal. Jött is az ötlet, hogy vegyem elő a jó öreg Commodore-t és nosztalgiázzak kicsit. Szegénykém egy ideig csak a sarokban kucorgott aztán felkerült a padlásra, ahol -bár dobozban volt- a por az idő során szépen belepte. Időhiány miatt csak nemrég tudtam otthon újra elővenni sok-sok év után!
Szerelés-tisztítás
Ahogy ránéztem azt sem tudtam, hogy hol kezdjem. Aztán megfordítottam és mohón nekiestem a csavaroknak, gondoltam szétszedem amennyire csak tudom aztán megtisztítom amihez csak hozzáférek. Érdekességként megemlíteném, hogy még rajta volt a garanciamatrica a csavarok fölött. Ez a gép egyszer sem volt szervizben 86 óta!
Ahogy levettem a fedelét fogtam is a fejemet: sűrített levegő hiányában ez bizony nem lesz egyszerű, de amúgy is teljesen szét akartam szedni, szóval kerestem, merre is folytassam:
Az előlap leoperálása után megpillantottam a C64 lakóit, be is köszöntem Pókéknak:
Épp el akartam búcsúzni tőlük, de a fedelet nem tudtam teljesen eltávolítani, mert az alaplapra rá volt kötve egy kábellel, ami a Power LED vezetéke volt. Így először a klaviatúrát voltam kénytelen eltávolítani, amit szintén rögzített néhány csavar. Persze a csavarok kiszedése után sem esett volna ki a billentyűzet, hiszen néhány műanyag fül így is fixálta a helyzetét. A billentyűzetet megragadva finoman feltoltam és kiemeltem a helyéről.
Ezek után a klaviatúrára koncentráltam. Megpróbáltam kézzel kiszedni egyenként a billentyűket, de azok olyan erősek voltak, hogy már-már azt gondoltam nem is lehet leszedni őket. Aztán úgy is kezem ügyében volt a csillagcsavarhúzó, hát szépen sorban felpattintgattam a billentyűket, majd félretettem mindet, a későbbi tisztításhoz.
Megjegyzem, kissé megbántam, hogy a műtéthez csillagcsavarhúzót használtam, ugyanis pattintgatás közben a billentyűzet fekete műanyag lapját egy kicsit megnyomkodta-megkarcolgatta, ami annyira egyébként nem ártott neki, mert ez olyan masszív, hogy akár ugrálni is lehetne rajta (persze akinek ugrálni támadna kedve inkább vegyen egy trambulint, biztos ami biztos).
Ezek után az alaplapra koncentráltam. Illetve próbáltam koncentrálni, de egy lemez nem engedte, természetesen el kellett távolítani ezt is. Szerelés közben azon morfondíroztam, hogy vajon ennek a fémlemeznek mi a funkciója? Természetesen ez tartotta meg a billentyűzetet, valamint óvta az alaplapot.
A lemeznek voltak kis pillérei, amik az alaplap néhány chipjével érintkezett, természetesen volt köztük valami fehér akármi (nana, perverz gondolataitokat tartsátok távol!).Szerintem hővezető paszta lehetett, ez valamiféle hűtési funkciót láthatott így el, de nem teszteltem, hogy egyébként ezek a chipek mennyire melegednek. Ha ez tényleg így van, akkor most jön a hoppá: Ez a fehér krém nem száradt be 84 óta! Körülbelül olyan állagú volt, mint mikor az ember bemegy a számtech boltba venni ilyen standard 200 forintos hűtőpasztát, ráteszi a procira, rá a hűtőt, majd kb egy hónap múlva leveszi. Na persze nem akarok ezen lovagolni, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy ez hűtőpaszta, de ha mégis az, akkor mai paszták miért száradnak be egy-két év alatt?
Összeszerelés után sokáig gyönyörködtem benne. Szerintem megérte, bár gyermeki énem kicsit mégis sajnálta azokat a kopott tetkókat. Azért kárpótolt a következő kép.
Joystick modding
Előkaptam azt a dobozt, amiben benne volt az összes joystick, amiket még gyermekkorunkban nyúztunk. Azt gondoltam, hogy lesz legalább egy használható közöttük… tévedtem.
Az akkori technika kicsit érdekes volt joy téren… A joy felépítése nagyon egyszerű volt, 4 irány és jobb esetben két tűzgomb segítette a játékosokat. A gond ezzel az volt, hogy a fő vezetőlemeznek a nyúlványai nem bírták az aktív használatot, igen hamar letörtek. Ekkor jöttek az alternatív megoldások. Szigetelő szalag, sebtapasz, szegecselés. egyik sem mondható jó, tartós megoldásnak. Még most is emlékszem mennyit szenvedtünk régen az érintkezőkkel. Volt, hogy levettük a joy karját és a puszta érintkezőket nyomogattuk egymáshoz, hogy továbbítsák a jelet. Kiókumláltam, hogy melyik érintkező mit csinál, hogyan is működik a joy (nem volt nehéz rájönni egyébként…).
Arra gondoltam, hogy moddolni kellene valamit, hogy legyen legalább egy normálisan működő kontrollerem. Ha valami nyomógombos cuccal tudnám irányítani az alkalmazásokat, sokkal jobb lenne, mint ez a lemezérintkezős, törékeny joy. Először egy számológépet akartam átépíteni, de véletlenül rátaláltam egy szintén hibás PC-s joystickra, nevezetesen a PC Phantom Logic 3-ra.
Mindenképpen olyan kontrollert akartam, amit nem úgy kell mozgatni, mint egy joystickot, ezért gyorsan szétkaptam és megkönnyebbülésemre rátaláltam arra, amit kerestem: Egy gombok által vezérelt panel.
Faterom adott egy talán még a Commodore-tól is régebbi forrasztópisztolyt, amivel leműtöttem az eredeti joy vezetékeit. Aztán a forrasztópisztoly bedöglött, illetve mégsem, csupán nem melegedett fel annyira, hogy a forrasztóónt megolvassza. Így hát faterom előkotort egy forrasztópákát, ami viszont annyira forró volt, hogy Darth Vader fénykardja hitvány replikának mondható hozzá képest. Ha nem vigyázok, még a panelt is átégeti, ezért megkértem édesapámat, hogy segítsen a forrasztásban.
A vezetékeket a megfelelő helyre forrasztottuk, bár ennek a PC-s joynak kicsit bonyolultabb volt a működése, mint a Commodore-hoz használtaké. Az egészben az a legjobb, hogy a PC-s joystick tetején volt egy négy irányú gombsorozat, melyet egy kis, oszlopszerű gombbal lehetett működtetni. Így meg is oldódott a joystick kar kérdése: nem szükséges magát a kart mozgatni a kurzor mozgatásához, hanem elég tartani és a megfelelő irányba tolni a gombszerű kart.
A forrasztások elkészültek, s nem maradt más, mint összeszerelni a PC Phantom karját. Node itt megint volt egy kis probléma. Ezt a joy-t faterom hozta valami turkálóból, ahol kilóra adják a cuccokat, hát olcsó húsnak híg a fele: a joystick karjának tapintása több, mint különös volt: ragadt, mint ami meg van olvadva. Ezen a részen mutterom tanácsát kértem, aki adott valami hihetetlenül erős zsíroldót. Lepermeteztem a kar műanyag borítását, ami miután megszáradt, szépen el is színeződött, látszott rajta a maró hatás.
Izgatottan helyeztem üzembe a vadi új kontrollert és örömmel konstatálhattam, hogy tökéletesen működik és pont olyan, mint amire már a szigetelőszalaggal tuningolt joystickok óta vágytam!
Összegzés
Nagyon örültem neki, hogy ilyen szépen rendbe tudtam hozni a jó öreg Commodore-t és készíthettem hozzá egy végre kifogástalanul működő kontrollert. Kezdetét is vette a retrozás: Maniac Mansion, Times of Lore, Western Games, Street Rod és még sok más játék előkerült a floppyk tengeréből. Nem számoltam, de több órát töltöttem az “új” gépemmel.
Külön élményt jelentett számomra az, hogy színes televízióra köthettem rá a kis bestiát, hisz gyermekkorunkban csak fekete-fehér Tv-n játszhattunk. Szüleink egyetlen egyszer engedték meg, hogy rákössük a gépet a színes Tv-re, akkor sem játszhattunk vele sok időt. Azzal magyarázták az egészet, hogy a képcsőben kárt tehet a Commodore. Ez legenda vagy igazság, aki nem hiszi, járjon utána! (Én mindenesetre mai napig sem tudom biztosan.)
Az eredeti cikket 2010-02-19-én publikáltam a Prohardver lapcsalád logout oldalán., onnan emeltem át lényegesebb módosítás nélkül.
